Teljesen átlagos nap volt a mai. Dolgoztam. Egyszer csak szólt a főnök, hogy keresnek. Szücsi, Reni és Tank jöttek be. Beszélgettünk egy kicsit. Aztán egyszer csak Szűcs kinyögte a lényeget. Elköltözik. Nem egy kerülettel vagy várossal arrébb. Megy ki dolgozni Németországba, holnap indul. Hogy finoman fogalmazzak, egy kicsit szívencsapott az egész. Félreértés ne essék, nem hibáztatom és lehet, hogy az ő helyében én is így döntenék. Szakmájában jó, képzett srác, akinek itthon esélye sincs megélni. Röhejesen szemét ajánlatokat kapott csak, pedig veszettül keres munkát folyamatosan. Igazából nem volt választása. Megértem teljes mértékben. Nagy szó lenne, hogy elveszítettem a legjobb barátomat, mert nem, mert haza fog jönni valószínűleg előbb-utóbb véglegesen is, mert beszélünk azért a technika vívmányainak köszönhetően addig is, amíg kinn van. De már nem tudok tíz perc alatt átbiciklizni hozzá, hogy megigyunk egy sört és megbeszéljük, mi nyomja a lelkünket. Jó sokáig nem fogunk együtt autózni vagy Kastélyban marháskodni. Messze leszünk egymástól és ez nagyon nem lesz jó egyikünknek se. De mennie kellett, mert normális életet akar, nem azért tanult és dolgozott éjt nappallá téve tanulóként, hogy azon kelljen veszettül gondolkoznia minden hónapban, hogy lesz-e mit ennie. Ez egy mocskos élhetetlen ország lett, és igaza van, hogy megy. De attól még nagyon fog hiányozni.
Este beszélgettünk egyet még az indulása előtt, úgy mindenről. A csapatot nem hoztam szóba, nem is most volt az ideje. Nyilvánvaló, hogy az elkövetkező egy-két évben nem fog se a jobb egyben, se az autó környékén előfordulni, hacsak nem lesz valami gondja kinn, amiért haza kell jönnie, de azt nagyon nem akarom, hogy ilyen miatt kelljen visszajönnie. Szóval fogalmam sincs, hogy mi lesz, hogy folytatom-e nélküle. Az autót szeretném valamelyest versenykésszé tenni, legalább annyira, hogy szlalomokon el tudjak vele indulni akár egyedül is. Hogy mi lesz a továbbiakban, nem tudom. Se anyagilag, se lelkileg nem könnyű ezt egyedül csinálni és nincs is sok értelme, ez csapatmunka. Most egy kicsit biztos nem foglalkozom ezzel, meg kell emésztenem, hogy elmegy. Majd meglátjuk.
Addig is jó utat Ádám, nagyon várunk vissza mindannyian!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
