Kastély Racing Team

Jó sok idő eltelt, mióta legutóbb írtam a Pony projektről. Az ok nagyon egyszerű, nem volt mit. Szűcs elment anno Németországba és lassan kiderült, hogy bejött neki a dolog, nem is tervez hazaköltözni, így egyedül maradtam az autóval. Átvontattuk Csontihoz, hogy befejezze a bukócsövet, de hol a technika, hol az időjárás nem akarta, hogy haladjon a dolog, de legtöbbször egyszerűen nem volt ideje rá, ezért az autó ugyanúgy áll, ahogy közel két éve hagytuk. Szegénykém nem szívderítő látvány, főleg, hogy sok szabadon hagyott apró részén lett felületi rozsda, de maga a kasztni továbbra is jó állapotú hálégnek, nem tudom, miből rakták ezt össze a koreaiak, de valahogy ezt az autót nagyon eltalálták. Tavaly nyár végén sikerült okoznom egy súlyos balesetet, aminek kapcsán amellett, hogy lelkileg eléggé odavágott, hogy összetörtem egy másik embert, anyagilag is lenullázódtam, istentelen tartozásaim lettek, plusz totálkárosra tört a rengeteg szenvedés árán végre jóra megcsinált Celicám is. Meg úgy mellesleg én is elég rendesen összetörtem, jó pár hónapra kivontam magam a forgalomból.

Viszont a kórházban, majd utána az otthon rohadós hónapokban elég hamar rájöttem, hogy autó megy ideig nem lesz, elég jó esélyem van rá, hogy a jogsimat is elveszik egy időre, de a Pony bizony ott áll és epedve várja, hogy legyen belőle valami. Persze, pénzem arra sincsen, de rengeteg olyan munka lenne rajta, amit fillérekből meg lehetne csinálni, csak idő kell majd hozzá, viszont addig nem tudok semmit csinálni, amíg a bukócső nincs készen.
Ezért aztán eléggé elkezdtem zaklatni Csontit, hogy fejezze be a csövet, mert be vagyok zsongva, hogy menni akarok az autóval, sprinteken meg akár jogsi nélkül is mehetek majd, egy kis benzingőz kijut majd valahogy.

Annyi történt az autóval az évek alatt, hogy a géptető megkapta a gyorszárakat. Viszont most végre lett egy nap, amikor Csonti és én is ráértünk, nekiálltunk, hogy beindítjuk az autót, hogy tudja mozgatni, ne kelljen tologatni. A dolog elég egyszerűnek hangzott, köteg összedug, akku, benzin bele, aztán hajrá, végül is ez az autó mindig pöccre indult. Na ezt kicsit elszóltam magamban. Először is rájöttem, hogy a köteget két éve húztam szét, rég elfelejtettem, mi, hogy volt, elkezdtem kilegózni a dolgokat, el is jutottam oda, hogy lett gyújtásom, de indítózni csak nem akart. A Ponyban van egy kapcsoló, ami csak akkor engedi működni az önindítót, ha ki van nyomva a kuplung. Én erről tudtam is, csak éppen a kábelét nem sikerült az Istennek sem megtalálni, hiába kerestem végig minden lehetséges vezetéket, ami szóba jöhetett. Ebből nem csináltam nagy gondot, önindító kapcsolószára kihúztam egy direkt pozitívot, már tekert is. Gyertyákat megpucoltam, szikra van. Csak nem indult, gondoltam, nem kapja fel a benzint. Öntöttem a karbira benzint, egy pöffent, megint leállt, újra pucolgatás, hézagolás, autó indít, semmi. Gondoltam, még mindig nem ért oda a benzin, végül is nagyon sokat állt, féktisztító a karbira, autó elsőre négy hengerrel sima járással indult, kifújtam egy fél flakont, de benzinnel csak nem akart indulni, AC-t szétkaptam, tökéletes volt, de már a leszedéskor furcsállottam, hogy benzines a ház, tehát valami nafta volt már fenn. Visszatettem, karbiról betáp lehúz, veszedelem módra tolja a benzint, de idáig okés. Csak nem jutottam dűlőre, nagyon rég csináltam már karbis autót, felhívtam Matyikát a Hyundai klubból, aki rögtön mondott egy nagyon kézenfekvő ötletet (vertem a fejem a falba, hogy nem jutott eszembe magamtól), úszó leragadhatott, ütögessem meg. Természetesen eddigre levettem a karbit, rendesen megtépázva a talptömítést, visszatekertem, megütögettem, csak nem jött a benzin, de most már féktisztítóval sem indult, gondolom túl sok falsot szív, vagy teleköpte megint a gyertyákat. Mindenesetre elvittem Anulu barátomnak a karbit, lesse már meg, talál-e rajta hibát, ha nem boldogul, kénytelen leszek keresni valakit, aki tényleg nagyon ért ezekhez a régi távol-keleti porlasztókhoz, hogy keresse meg a bajt, oldja meg, és ha már ott van, némileg tuningolja is meg nekem, mert azt ugyebár még lehet N csoportban is. 
Momentán tehát elég kusza a helyzet, de végre elkezdődött valami, remélem most már nem állunk meg és gurulni fog az autó mielőbb, majd utána minél gyorsabban rajtkész lesz! Alig várom, most már muszáj végigcsinálni!

Teljesen átlagos nap volt a mai. Dolgoztam. Egyszer csak szólt a főnök, hogy keresnek. Szücsi, Reni és Tank jöttek be. Beszélgettünk egy kicsit. Aztán egyszer csak Szűcs kinyögte a lényeget. Elköltözik. Nem egy kerülettel vagy várossal arrébb. Megy ki dolgozni Németországba, holnap indul. Hogy finoman fogalmazzak, egy kicsit szívencsapott az egész. Félreértés ne essék, nem hibáztatom és lehet, hogy az ő helyében én is így döntenék. Szakmájában jó, képzett srác, akinek itthon esélye sincs megélni. Röhejesen szemét ajánlatokat kapott csak, pedig veszettül keres munkát folyamatosan. Igazából nem volt választása. Megértem teljes mértékben. Nagy szó lenne, hogy elveszítettem a legjobb barátomat, mert nem, mert haza fog jönni valószínűleg előbb-utóbb véglegesen is, mert beszélünk azért a technika vívmányainak köszönhetően addig is, amíg kinn van. De már nem tudok tíz perc alatt átbiciklizni hozzá, hogy megigyunk egy sört és megbeszéljük, mi nyomja a lelkünket. Jó sokáig nem fogunk együtt autózni vagy Kastélyban marháskodni. Messze leszünk egymástól és ez nagyon nem lesz jó egyikünknek se. De mennie kellett, mert normális életet akar, nem azért tanult és dolgozott éjt nappallá téve tanulóként, hogy azon kelljen veszettül gondolkoznia minden hónapban, hogy lesz-e mit ennie. Ez egy mocskos élhetetlen ország lett, és igaza van, hogy megy. De attól még nagyon fog hiányozni.

Este beszélgettünk egyet még az indulása előtt, úgy mindenről. A csapatot nem hoztam szóba, nem is most volt az ideje. Nyilvánvaló, hogy az elkövetkező egy-két évben nem fog se a jobb egyben, se az autó környékén előfordulni, hacsak nem lesz valami gondja kinn, amiért haza kell jönnie, de azt nagyon nem akarom, hogy ilyen miatt kelljen visszajönnie. Szóval fogalmam sincs, hogy mi lesz, hogy folytatom-e nélküle. Az autót szeretném valamelyest versenykésszé tenni, legalább annyira, hogy szlalomokon el tudjak vele indulni akár egyedül is. Hogy mi lesz a továbbiakban, nem tudom. Se anyagilag, se lelkileg nem könnyű ezt egyedül csinálni és nincs is sok értelme, ez csapatmunka. Most egy kicsit biztos nem foglalkozom ezzel, meg kell emésztenem, hogy elmegy. Majd meglátjuk.

Addig is jó utat Ádám, nagyon várunk vissza mindannyian!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A Kölyök, mint azt tudjuk, igen lelkes drift-fan, ennek örömére indított egy blogot, amivel a hazai driftélet felpezsdítése és népszerűsítése a célja, szóval olvasgassátok :)

http://marcodorifto.blogspot.com/

No némi képanyagunk is van, közben Csonti tovább haladt a csővel, kezd összeállni a dolog és emiatt mi nagyon-nagyon boldogok vagyunk :)

A fotók elég rosszak, öreg és gagyi telefonnal alkottam őket, de a lényeg látszik :)

 Mindenki (Csonti is, Szűcs is, én is és néha még Díler is, csak a Marco nem:D) dolgozik valami munkahelyszerűségben, így megálltunk egy hétre, de ma újult erővel ugrottunk a műhely mélyére. 

Volt ugye egy meghajtogatott kész hátsó kapunk és egy félkész első. Reggel Kastélyban találkozó, energiaital, cigi, reggeli és hajrá, Csonti a sárga Patrol gyilkos füstjét rámeregetve elindult, én meg utána és 10kor már nagyban hajtogattuk a csövet az autó mellett. Az eredmény délutánra egy egyelőre csak érintőre, a pozicionálás kedvéért lehegesztett, de csak-csak lehegesztett első és hátsó kapu és hátsó letámasztás. Csonti persze maximalista és elégedetlen, ezért még kicsit bele akar variálni, mielőtt beleszerkeszti a tetőmerevítést, a hátsó keresztet és az ajtómerevítéseket. Mindenesetre nagyon bíztató a jelenlegi állás. 

Mivel mint említettük, Csonti eléggé igényes és csak teljes munkát végez, készít egy toronymerevítőt és a futóműerősítések valamint a kartervédő is az ő keze munkáját fogják dicsérni. Közben születnek sorra az ötletek az apróságokkal kapcsolatban,mit, hogyan variáljunk, hogy kicsit jobban tapadjon, kicsit gyorsabban kanyarodjon, kicsit nehezebben sérüljön és kicsit könnyebben lehessen javítani. Nem rohanunk, de haladunk :)

Közben teljesen szétbontottuk az alkatrészautót, már csak darabolni kell

 Közben a civil autópark is határozottan szaporodik, Szücsi egy Ford Ka boldog tulajdonosa lett, míg nekem egy Toyota Celicára sikerült szert tennem a közelmúltban. És mindezek mellett Díler úr elfogadta a meghívást a csapatba, íígy nemsokára róla is olvashattok egy kicsit :)
 

 Kicsit lemaradtam, de Csonti egy hete minden napját a versenyautó mélyén tölti, mér, számol, rajzol, tervez, darabol, talpat hegeszt, csöveket hajlít és szép lassan bizony épül a bukócsövünk. A talpalási pontok készen vannak, a hátsó kapu beépítésre készen áll és az elsővel is bíztatóan haladunk, ebből versenyautó lesz, ha beledöglünk is. Az eredeti elképzelésen kicsit módosítani kellett, de olyan nincs, hogy Csonti valamit ne oldjon meg, így nem félünk!

Közben Szücsi és Marco szépen összepakolta az udvart és csoportosítva, katonás rendben állnak a tartalék alkatrészeink is végre. Sün mostanában nem sokat jár felénk, ám időközben lelkes segítségre akadtunk Díler barátunk személyében, aki bármikor hajlandó segíteni nekünk, így ha ő is úgy akarja, hamarosan csapattagként üdvözölhetjük.

Képek is lesznek, csak kicsit hadilábon állok a telefonommal :)

Várunk Csontira, hogy legyen ideje nekiállni a bukócsőnek, de amíg benn búslakodik a műhelyben az autó, addig mi Marcoval tomboltunk egy picit. Az alkatrészautóval volt némi félreértés, de végre megjött az engedély, bonthatjuk. Ezen felbátorodva kibeleztük, de mire odaértem, a Kölyök már elemében volt és a flexszel esett neki szegénynek, majd jött a vascső, igaz, csak az üres kasztinak, ami úgyis megy a vasba majd. Végül némi véráldozat árán, de kinn van a motor-váltó, ajtók leszerelve, majd a tetejére is borítottuk és elkezdtem leszerelni a futóművet, haladunk szépen sorban, ahogy illik.

Némi képanyag, milyen is, amikor a két hülyegyerek összeszabadul:

 Hát hölgyeim és uraim.. ismét egy kicsi, ám mégis hatalmas lépést sikerült tennünk Pipi úrfival. A napot egy kis fuvarozással kezdtük és miután kitettük az utasokat elindultunk a Budai "ruppótlan környékre" írni egyet. Mivel mindketten pestiek vagyunk, nem volt túl sok lövésünk arról, hogy merre is menjünk.. egy dolog volt amit tudtunk, hogy ha hegynek fölfelé megyünk, sok bajunk nem lehet. Szóval elsőre elindultunk és Pipi elkezdte nekem diktálni a métereket, az irányt, a sebesség-fokozatokat és a tereptárgyakat, hát bevallom férfiasan, azt sem tudtam, hogy mit hogy kéne írnom, és azt sem tudtam, hogy hol áll a fejem. A táv végén megfordultunk és felírtuk az egészet visszafelé is. Mentünk 2-3 kanyart  hogy szokjuk a sisakot és az átbeszélőt és szerintem nem is okozott túl nagy meglepetést :). A napot már "Fatornyos kishazánkban" (dél-Pesten) zártuk és már erősen sötétedett. Belevetettük magunkat a Péterimajor rejtelmeibe és sajnos viszonylag erős forgalmat is kifogtunk. Az útvonal ez esetben teljesen jellemző volt ránk, ugyanis egy kocsmától egy kétes szerepű elágazásig tartott ahol a sötétben álló autók nyilvánvalóvá tették számunkra, hogy mi a szerepe annak a kis erdei bekötőnek^^.  Mire végeztünk addigra sikerült mind a 2 itinert átszabnom és kijavítanom.. Remélem szegény Pipit nem idegeltem ki a hibáimmal :P :).

cheers

 Béla az nem csapattag. De azt mondta, írjak róla, mert mennyire jó arc. Namármost ő egy hivatásos katona és 72 féle módon tud megölni egy embert egy gemkapoccsal, hát merek én tiltakozni?

Ő azon módon került kapcsolatba velünk, hogy néhány éve felismerte, hogy bizony túl sokat keres és valami módon meg kellene semmisíteni ezt a pénzösszeget. Különböző kézenfekvő módok kínálkoztak, ehelyett azonban ő vett egy 1989-es évjáratú külsőre is igen visszataszító Transportert. A járművet Balatonról a lábán terveztük hazahozni, de Veszprémnél a motor elköszönt, így kötélen jött végig. A lényeg, hogy innentől kb mindent kicserélt az autóban vagy felújított (a 3. motor dolgozik benne, teljes lakatolás, telifény, két garnitúra gumi, belső kárpitozás, új kormánymű, számtalan váltó, elektromos, futóműjavítás stb), de mostanra van egy 1,6TD motoros, kellemesen közlekedhető járműve,ami egy ideig turnébuszként üzemelt. Aztán a mi zenekarunk véget ért, legalábbis a távolabbi fellépések és a szállítgatást pedig megunta, így átvedlett hétköznapi autó szerepre. Mi pedig időnként kölcsönkérjük, ha nagy dolgokat kell szállítanunk, mint például egy komplett elbontott Ponyt. 

 Ma újabb donorautóért mentünk. A Hyundai klubos Piu ingyen és bérmentve ajánlott fel nekünk egy sérült 4 ajtós Ponyt, amit igen hálásan elfogadtunk. Attilával indultunk érte a trélerrel, felhúztuk az autót, majd beugrottam picit megismerni Matyit és Pihét, a klub vezetőit. Ez nem volt jó ötlet, ugyanis közben megérkeztek a rendőrök, akiket az egyik túlbuzgó és közepesen geci szomszéd hívott ki, hogy biztosan lopjuk az autót. Nagy nehezen el tudtunk indulni, remélhetőleg nem lesz semmi probléma az ügyből. Az autó mindenesetre Marconál várja már, hogy sokkal kisebb darabokra szedjük.

 Ma Vasboldogasszonyon voltunk egy donorautót bontani. Hajnali fél ötkor indultunk, teljesen sötétben, Szűcsöt és Tankot még Kastélyban szedtem össze, Sünt otthonról. Valahol Fehérvár táján pirkadt ránk, a Balaton környékét hajnali napsütésben láthattuk. Gyönyörű helyeken autózhattunk végig, szeretem ezeket az utakat, mindig rácsodálkozhatunk, mennyire szép országban élünk. Szegény öreg Transporter egyébként derekasan állta a sarat, az előre betervezett 100-110 körüli tempóval kényelmesen leértünk reggel kilenc felé. 

Az autó egy közepesen lelakott 3 ajtós Pony volt, 1,3-as, de az újabb karbival és ha jól néztem, 5 sebességes váltóval. Nekiestünk bontani, elég jól is haladtunk, és plusz egy respect Sünnek, aki betegen is ott volt és dolgozott velünk. A legdurvább a tulaj volt, aki Tank keresztségében a Csernus nevet kapta. Az illető, igen érdekes külsővel megáldott egyén reggel 9-kor a kocsmából került elő, majd megkínált minket a festéklemosónak is beillő pálinkájával. Tankon kívül mindenki udvariasan elutasította. Tank meg két kortyot ivott belőle. Aki ismeri őt,az tudja, hogy ez nagyon rossz italt takar. Emberünk egyébként minden felesleges műanyag szart el akart velünk vitetni, de ez nem sikerült neki. Szépen haladt a munka, de a vicces rész a kasztni feldarabolása volt. Csernus nem szarozott, miután lecsapta a tetőt, egy kb méteres nyelű baltával egyszerűen kettébaszta a kasztnit (elnézést, de erre más kifejezés alkalmatlan, ez a kifejező), majd mindezt tetézve elflexelte a benzincsövet, amiről tudta, hogy van benne benzin. Okos. De túléltük.

Éppen sötétedésre végeztünk, felpakoltuk az autót, pár dolgot ott hagytunk, így is igen szűken fértünk el, de megoldottuk. Rendőr nem szívózott velünk hálégnek. Hazafele kicsit szolidabb tempóval tudtunk csak jönni, de a hosszú út után mind itthon vagyunk egészben (a Transporter is kiváló egészségnek örvend továbbra is).

Nagyjából a következő dolgokra tettünk szert:

motor, váltó, féltengelyek, komplett első futómű, komplett hátsó híd, első-hátsó fékek, kormánymű, műszeregység, váltóbovden, kulissza, négy kerék, benzintank AC-val, első szélvédő, első sárhányók, géptető, csomagtértető, első ajtók, bölcső, hátsó gátlók, főfékhenger, fékszervó, rugók, rengeteg kapcsoló, apró kacatok, amik mindig jól jönnek.

A legjobbat pedig a végére hagytam: a Hyundai Klub oszlopos tagjától, Piutól kapunk ajándékba egy 4ajtós Ponyt, ezt jövő héten trélerezzük be és kapjuk szét, majd szortírozunk, pakolunk, egész szép készletünk lesz. Egy dolog hiányzik továbbra is nagyon: bal első ablakemelő, az ugyanis ebben az autóban sem volt meg. De rajta vagyunk!

Egy elég zorall este után szombat reggel felkerekedtünk Szűccsel és Tankkal és vettünk csövet. Szerencsénkre a második helyen, ahova betértünk, meg is találtuk a nekünk kellő méretet.Kifizettük (jó sok pénzt otthagytunk:)), majd levágattuk és megpróbáltuk beimádkozni az autóba,aminek a vége az lett, hogy a leghosszabb szárakat Szűcs mellett kilógattuk az ablakon és ilyen szép módon haladtunk hazáig. Kiraktuk az anyagot és mászkáltunk alkatrészt meg hegesztőt intézni, sajna nem sok sikerrel, de mégis egy isteni napunk volt, mert ha mi hárman összeszabadulunk, abból sok rossz nem sülhet ki :)

Csonti megmérte a csőhosszokat, megtervezte a bukócsövet, elkészültek a sablonok a talpaláshoz is, a jövő héten kezdődhet a csövezés elkészítése. Közben a kisautó beköltözött a műhelybe, eddig ugyanis kint lakott. Miközben az őt megillető helyen pihen, szép lassan érkeznek a cuccok hozzá, megvettük a fordulatszámmérőt (egy 1,6 Zsiguli gyári műszere megy bele), megvettem az egyik ülést is Marcotól.

Közben folyamatosan gyűjtjük hozzá a szükséges dolgokat és fél szemmel mindig a netet lessük, hogy találjunk végre bele egy tetves ablakemelőt, mert az leszakadt és nem lehet felhúzni az ablakot...

Ezt pedig Michelisz Norbi dedikálta a csapatnak :)

Üdv!

Breuer András "Tank" vagyok, ez utóbbi néven ismernek a legtöbben, úgyhogy a továbbiakban ezt használom itt fenn. A 20as éveim elején járó valaki vagyok, jelenleg Szegeden próbálok valami diplomaszerűséget összevakarni. Az autókat és a motorsportot  már kis pöcsös korom óta imádom, de hát meik fiú nem akinek volt játékautója. A rally nem kimondottan a kedvencem, de mivel ott is többnyire autókkal versenyeznek, ezért a szeretet megvan. Pipi urat a törzshelyünkön ismertem meg, és mit ne mondjak nem indult túl fényesen a kapcsolatunk, hála a nőknek meg az alkoholnak, de ez hamar megváltozott, sőt mára már kijelenthetem, hogy egy jó barátom. Szűcs úrral való kapcsolatomról felesleges is bármit írni, magáért beszél, olyan mint az öcsém! :D A csapathoz való csatlakozásom igazából egy kis vicces kijelentésből és rengeteg unalomból alakult! Gondoltam, felajánlom viccesen, hogy a kétkezi munkások között elkelne valaki, aki ért a szervezéshez, van érzéke az üzleteléshez, egyszóval kell egy értelmiségi is. :D Meglepetésemre nagy örömmel és komolysággal fogadták az ötletet és tudtam, hát akkor nincs visszaút. Úgyhogy most itt állok, mint a csapat menedzsere és egyből kaptam egy csinos, de kissé szeszélyes asszisztenshölgyet Vera személyében. :D fő üzletpolitikám: Sok! pontosan a fele! :D:D       "Ti koptassátok a gumit én koptatom a billentyűket"

Üdv. mindenkinek!
A becsületes nevem Toscano Marco és ez az én bemutatkozásom. Nem vagyok nagy író, szóval legyetek elnézőek.
92-ben születtem Budapesten, Gyálon lakom és az én kertem ad otthont a mi kis  műhelyünknek illetve mostmár a Kastély Racing Team-nek mind az egész versenyautó építésében mind tárolásának. Szerepem a csapatban még kérdőjeles de mindent megteszek a csapat támogatásáért. Pipi barátommal 2 éve ismerkedtünk össze, Sünnel kicsit régebb óta, azóta is minden nap együt lazulunk és "dolgozunk". Igazából a rally nem az én szakterületem de 2008-óta vagyok a gumifüst megszállotja és ott vagyok minden MDSZ rendezvényen mint néző és segítő. Rajongok a szép utcai BMW-ékért és az
igazi JDM versenyautókért. Nekem 2 éve van jogosítványom és egy Matiz után most egy E36-ot hajtok. Imádom a hegyi "touge" utakat, számomra minden kanyar egy kihívást jelent amit le akarok győzni. Célom minnél több vezetési teknikát elsajátítani, legyen szó murvás rallyról vagy igazi driftről. Szeretnék megtanulni profin szerelni és hasznos tagja lenni a csapatnak.
Egy mondással búcsúznék, A Drift King Keiichi Tsuchiya mondta:
"それは角を回って速い方法ですので、私が、最もエキサイティングな方法ではないドリフト"

"I drift not because it is a quicker way around a corner, but the most exciting way."

MA kicsit belassultunk, de azért valamit alkottunk. Kezdésnek átjött Csonti megnézni a kisautót egyrészt, hogy legyen egy kb elképzelése a csőről, ami ő készít nekünk, másrészt gyorsan szolgált pár hasznos tippel is. A bukócsőre elég konkrét elképzelést vázolt fel nekünk, ezzel a részével teljesen biztos vagyok benne, hogy nem lesz semmi gond.

Amíg én a Fordon gyorsan féket cseréltem, Szücsi elkezdte kiszerelni a műszerfalat, amivel nagyjából végeztünk is a nap végére. Most épp vadászok egy autóvillamosságist, mert lesz vele némi elektromos túlóra majd, mire minden felesleges vezeték kikerül belőle és minden egyértelmű és szabályoknak megfelelő lesz.

Ma nem fotóztunk, nem is nagyon van mit. Marco és Tank bemutatkozása viszont lassan csak felkerül...

Nah srácok, nagyon eredményesnek értékelem a mai napot, bár én nemvagyok szakmabeli.. amíg Pipi úrék a Corsán pajszerkodtak én belevetettem magam a kisautóba és elkezdtem leműteni a feleslegesnek ítélt dolgokat. Az elején kicsit furcsa volt a helyzet.. ez olyan, mint amikor máshoz mész "haza" egy részegedéstől cefreszagú estén és reggel nem a saját ágyadban kelsz^^.  Lényeg a lényeg, hogy szerencsémre a srácok hamar végeztek a dolgukkal és együtt elég hamar szétszedtük a vasat.

és akkor most lövöm a képeket.. és persz a Vagizósokat is :D
 

cheers.
 

Ma végre nekiálltunk valamit alkotni a kicsikével. Először is kiderült az, amiben azért jó eséllyel eddig is bíztam, de nem mondtam, amíg nem biztos: Marco barátom is csatlakozott a csapathoz. Nála van a műhelyünk, ahol eddig is dolgoztunk, de a helyen kívül tevőlegesen is sokat fog segíteni minden téren, ebben biztos vagyok. Hamarosan az ő bemutatkozását is olvashatjátok, ahogy Tank úrét is, aki az igen fárasztó ügyintézős részt vállalta magára.

Az autót ma kibeleztük, csak a műszerfal van még benne, arra már nem jutott idő kivenni. A csapat majdnem teljes létszámban ott volt, Sün, Marco, Szűcs és én is csináltuk, így azért elég gyorsan kirepkedtek az alkatrészek. Nagy örömömre a 15 éves autó padlólemeze tökéletesen gyári és rozsdamentes, az eddig feltárt részeken semmilyen gányolás, nem oda illő alkatrész nyomát nem fedeztük fel. A futóművet hevenyészetten átlestem még a végén, egy kormányösszekötő és egy kerékagycsapágy biztos cserés, de meg lesz bontva nemsokára, akkor kiderül, mi kell még bele. Kuplungozni biztosan kell és szerintem vezérlést is cserélek, ne egy szakadt szíjon bukjon a versenyünk. Ami még kiderült, hogy hidegen elég fos az alapjáratunk, leállogat az autó, gyanítom, hogy az automata szívató környékén kell keresnem a hibát, de majd megnézegetem alaposan, egy karbis autónál az ilyen gondok megoldhatóak.

Persze rengeteg terv van még, de ezekről egyelőre nem írok, csak ha meglesz rá a keret. Első körben becsövezzük, megkapja az üléseket, öveket, tűzoltókészüléket, hátra megy az akku, kap áramtalanítót, fordulatszámmérőt, kartervédőt, keményebb gátlókat, a többit pedig meglátjuk, ez így önmagában is elég komoly munka és kiadás lesz. Mindenesetre minden erőnkkel rajta vagyunk, hogy tényleg versenyautó legyen belőle és nem állunk meg!

Fotóztunk is, okosan csak akkor, miután kiraktuk a műhelyből az autót, de azért látszik rajta valami, Szücsi nemsokára feltölti a képeket, meg talán ő is ír hozzá valamit, ha kedve lesz hozzá :)

Na mivel Pipi barátomtól meghívást kaptam ebbe az autóversenyzős mókába mint szerelő "segédmunkás", illik magamról írnom egy rövid bemutatkozást. Lévai Sándor a becsületes nevem, Gyálon lakom, 24 éves vagyok, orvosi műszerek szerelésével foglalkozom. Pipit kb. 10 éve ismertem meg, ifjú korunkban egy helyen züllöttünk, és a gyerekkori ismerettségből barátság lett az évek folyamán. Én is megszállott autómániás vagyok, sajnos autós pályafutásom nem kezdődött túl fényesen, az autók szerelése, javítása helyett inkább a teljes leamortizálást helyeztem előtérbe, amibe beleuntam kb. a nyolcadik autó után. És mivel költséghatékonyabb ha az ember maga szereli az autóját, elhatároztam, megtanulok autót szerelni, ezért külön köszönet a barátoknak akik megtanítottak a különböző fortélyokra. Jelenleg egy Trabant, alias "Tűzmadár" boldog tulajdonosa vagyok, amihez egy éve sikerült hozzájutnom, elég romos állapotban, mára egy egész szép kisautó lett belőle.

Sajnos az autósportok anyagi vonzata miatt le kellett tennem az ilyen irányú álmaimról, de úgy érzem, mint szerelő segítség, így is sok élményben lehet részünk, és lesz is, rajtam ne múljon! B*SSZÁTOK NEKI !!! :D

Na amíg sok mondanivalónk nincs a kocsinkról, elkezdünk egy bemutatkozó sorozatot a csapat tagjairól.

1988-as évjáratú vagyok, Pest mellett Gyálon tengetem a napjaimat. Kicsi korom óta menthetetlen autómániás vagyok és mint minden gyereknek, nekem is régi vágyom, hogy autóversenyző lehessek. A sportág nem nagyon volt kérdés, mindig is lenyűgözött a rali, minden egyéb szakágnál jobban érdekelt világ életemben. 19 évesen lett jogsim, nem sokkal utána szert tettem egy öreg Alekora is. Nagyjából azt kell róla tudni, hogy a szoci autók közül is az egyik legbajosabb. Nagyjából az volt a felállás, hogy vagy megtanulok valamelyest szerelni, vagy éhenhalok miatta. Elkezdtem szerelgetni, tuningolgatni szolidan az autót, közben annyira fellelkesültem, hogy otthagytam szép és kényelmes állásomat és elmentem autószerelőnek.

Már a papír megszerzése előtt is kaptam munkát egy helyi autószerelőnél, ahol azóta is dolgozom. Aztán az Alekonak mennie kellett, majd az utána jövő Skoda se sokáig volt meg. Így egy ideje saját autó nélkül űzöm a szakmát, időközben két barátommal összeraktunk egy kisebb műhelyt magunknak, itt épül majd a versenyautó is.

Sok-sok éve téma a baráti körben, hogy el kellene indulni versenyen, de egy-egy utcai gyorsulásnál, szerpentines autókázásnál tovább sose jutottunk, a pénz mindig beleszólt. Nemrégiben azonban Szücsinek felvetettem a témát, aki meglepetésemre azonnal igent mondott és azóta is rajta van a témán velem együtt. És azt mondtuk, most, vagy soha, kezdjük el! Elviekben az én leszek az egyik szerelő az autó megépítésekor és jó eséllyel a szervizparkban sem fogok unatkozni. Emellett én vezetem a versenyautót, így az én szememet kaparják ki a többiek, ha egy szétdőlt romot hozunk csak le a gyorsaságiról.

Természetesen ez ketten megoldhatatlan lenne, ezért az igazi nagy  dolog a többiektől kapott segítség. És kimondhatatlanul hálásak vagyunk mindenkinek, aki segít abban, hogy ez az álom valóra válhasson nekünk.

Mindenki ír egy ilyen bemutatkozó posztot magáról, de amint elkezd épülni az autó, látjátok majd, ki mit csinál úgy igazából.

Az első lépés letudva :) Megérkezett az autónk. Szűccsel mentünk egy próbakört, de végülis ismertem már a gépet, csak meg akartam neki is mutatni. Ő is elégedett volt vele, így Omlással egymás tenyerébe csaptunk és némi pénzmag átnyújtása után a miénk lett a Hyundai Pony típusú gépjármű.

Túl sok tudnivaló nincs róla, 1,3 benzin, karburátoros szögegyszerű, rettenet megbízható, viszonylag pörgős kis motor dolgozik benne, háromajtós kasztni. Lesz vele meló, mire versenyautó lesz belőle, de a kuplungját leszámítva maga az autó egészben van. A jövő héten elkezdjük szétszedni a csövezéshez, és visszafogva minden egyéb költekezést, igyekszünk mielőbb versenyautót faragni belőle. Természetesen mindenről tudósítunk itt :)

Minden gyerek arról álmodozik, hogy autóversenyző lesz. Mi is. Ez az álom keveseknek válhat valóra, mert az autóversenyzés, mint tudjuk, igen drága játék. Mi mind elég szerény körülmények közé születtünk, sose lehettek milliós hobbijaink. És most úgy döntöttünk, nekiállunk, elkezdjük. A pénzmag igen csekély, de megpróbáljuk kihozni belőle a lehető legtöbbet.

A csapat alapvetően Szücsi és én (Pipi) volnánk, én vezetek, ő navigál majd. Természetesen egy rally csapat nem két emberből áll és mi különösen rá vagyunk szorulva a segítségre. Így komoly segítséget kapunk régi barátomtól, Süntől, aki a szervizparkban is és a műhelyben is sokat fog segíteni abban, hogy az autónkból a lehető legjobbat hozzuk ki. A legnagyobb segítséget talán Csontitól kapjuk. Kedvenc sörözőnk, a Kastély pultosaként ismertük meg és lettünk barátok, majd sok egyéb mellett kiderült róla, hogy több autóval, több bajnokságban is versenyzett anno, valamint karosszérialakatos az eredeti szakmája. Mivel én a lakatoláshoz teljesen hülye vagyok, nagyon fontos a segítsége.

Egészen máig az egész csak egy távoli álom volt. Ma úgy döntöttünk, most, vagy soha. Természetesen autóra se volt pénzünk, kinti papírosban gondolkoztunk, de Omlás barátom igen baráti áron kínálta fel az autóját a csapatnak. Teljesen széria, de nem sokáig, napokon belül elkezdjük építeni. Bővebbet majd akkor, ha este megérkezett az autó...