Minden gyerek arról álmodozik, hogy autóversenyző lesz. Mi is. Ez az álom keveseknek válhat valóra, mert az autóversenyzés, mint tudjuk, igen drága játék. Mi mind elég szerény körülmények közé születtünk, sose lehettek milliós hobbijaink. És most úgy döntöttünk, nekiállunk, elkezdjük. A pénzmag igen csekély, de megpróbáljuk kihozni belőle a lehető legtöbbet.
A csapat alapvetően Szücsi és én (Pipi) volnánk, én vezetek, ő navigál majd. Természetesen egy rally csapat nem két emberből áll és mi különösen rá vagyunk szorulva a segítségre. Így komoly segítséget kapunk régi barátomtól, Süntől, aki a szervizparkban is és a műhelyben is sokat fog segíteni abban, hogy az autónkból a lehető legjobbat hozzuk ki. A legnagyobb segítséget talán Csontitól kapjuk. Kedvenc sörözőnk, a Kastély pultosaként ismertük meg és lettünk barátok, majd sok egyéb mellett kiderült róla, hogy több autóval, több bajnokságban is versenyzett anno, valamint karosszérialakatos az eredeti szakmája. Mivel én a lakatoláshoz teljesen hülye vagyok, nagyon fontos a segítsége.
Egészen máig az egész csak egy távoli álom volt. Ma úgy döntöttünk, most, vagy soha. Természetesen autóra se volt pénzünk, kinti papírosban gondolkoztunk, de Omlás barátom igen baráti áron kínálta fel az autóját a csapatnak. Teljesen széria, de nem sokáig, napokon belül elkezdjük építeni. Bővebbet majd akkor, ha este megérkezett az autó...
