Jó sok idő eltelt, mióta legutóbb írtam a Pony projektről. Az ok nagyon egyszerű, nem volt mit. Szűcs elment anno Németországba és lassan kiderült, hogy bejött neki a dolog, nem is tervez hazaköltözni, így egyedül maradtam az autóval. Átvontattuk Csontihoz, hogy befejezze a bukócsövet, de hol a technika, hol az időjárás nem akarta, hogy haladjon a dolog, de legtöbbször egyszerűen nem volt ideje rá, ezért az autó ugyanúgy áll, ahogy közel két éve hagytuk. Szegénykém nem szívderítő látvány, főleg, hogy sok szabadon hagyott apró részén lett felületi rozsda, de maga a kasztni továbbra is jó állapotú hálégnek, nem tudom, miből rakták ezt össze a koreaiak, de valahogy ezt az autót nagyon eltalálták. Tavaly nyár végén sikerült okoznom egy súlyos balesetet, aminek kapcsán amellett, hogy lelkileg eléggé odavágott, hogy összetörtem egy másik embert, anyagilag is lenullázódtam, istentelen tartozásaim lettek, plusz totálkárosra tört a rengeteg szenvedés árán végre jóra megcsinált Celicám is. Meg úgy mellesleg én is elég rendesen összetörtem, jó pár hónapra kivontam magam a forgalomból.
Viszont a kórházban, majd utána az otthon rohadós hónapokban elég hamar rájöttem, hogy autó megy ideig nem lesz, elég jó esélyem van rá, hogy a jogsimat is elveszik egy időre, de a Pony bizony ott áll és epedve várja, hogy legyen belőle valami. Persze, pénzem arra sincsen, de rengeteg olyan munka lenne rajta, amit fillérekből meg lehetne csinálni, csak idő kell majd hozzá, viszont addig nem tudok semmit csinálni, amíg a bukócső nincs készen.
Ezért aztán eléggé elkezdtem zaklatni Csontit, hogy fejezze be a csövet, mert be vagyok zsongva, hogy menni akarok az autóval, sprinteken meg akár jogsi nélkül is mehetek majd, egy kis benzingőz kijut majd valahogy.
Annyi történt az autóval az évek alatt, hogy a géptető megkapta a gyorszárakat. Viszont most végre lett egy nap, amikor Csonti és én is ráértünk, nekiálltunk, hogy beindítjuk az autót, hogy tudja mozgatni, ne kelljen tologatni. A dolog elég egyszerűnek hangzott, köteg összedug, akku, benzin bele, aztán hajrá, végül is ez az autó mindig pöccre indult. Na ezt kicsit elszóltam magamban. Először is rájöttem, hogy a köteget két éve húztam szét, rég elfelejtettem, mi, hogy volt, elkezdtem kilegózni a dolgokat, el is jutottam oda, hogy lett gyújtásom, de indítózni csak nem akart. A Ponyban van egy kapcsoló, ami csak akkor engedi működni az önindítót, ha ki van nyomva a kuplung. Én erről tudtam is, csak éppen a kábelét nem sikerült az Istennek sem megtalálni, hiába kerestem végig minden lehetséges vezetéket, ami szóba jöhetett. Ebből nem csináltam nagy gondot, önindító kapcsolószára kihúztam egy direkt pozitívot, már tekert is. Gyertyákat megpucoltam, szikra van. Csak nem indult, gondoltam, nem kapja fel a benzint. Öntöttem a karbira benzint, egy pöffent, megint leállt, újra pucolgatás, hézagolás, autó indít, semmi. Gondoltam, még mindig nem ért oda a benzin, végül is nagyon sokat állt, féktisztító a karbira, autó elsőre négy hengerrel sima járással indult, kifújtam egy fél flakont, de benzinnel csak nem akart indulni, AC-t szétkaptam, tökéletes volt, de már a leszedéskor furcsállottam, hogy benzines a ház, tehát valami nafta volt már fenn. Visszatettem, karbiról betáp lehúz, veszedelem módra tolja a benzint, de idáig okés. Csak nem jutottam dűlőre, nagyon rég csináltam már karbis autót, felhívtam Matyikát a Hyundai klubból, aki rögtön mondott egy nagyon kézenfekvő ötletet (vertem a fejem a falba, hogy nem jutott eszembe magamtól), úszó leragadhatott, ütögessem meg. Természetesen eddigre levettem a karbit, rendesen megtépázva a talptömítést, visszatekertem, megütögettem, csak nem jött a benzin, de most már féktisztítóval sem indult, gondolom túl sok falsot szív, vagy teleköpte megint a gyertyákat. Mindenesetre elvittem Anulu barátomnak a karbit, lesse már meg, talál-e rajta hibát, ha nem boldogul, kénytelen leszek keresni valakit, aki tényleg nagyon ért ezekhez a régi távol-keleti porlasztókhoz, hogy keresse meg a bajt, oldja meg, és ha már ott van, némileg tuningolja is meg nekem, mert azt ugyebár még lehet N csoportban is.
Momentán tehát elég kusza a helyzet, de végre elkezdődött valami, remélem most már nem állunk meg és gurulni fog az autó mielőbb, majd utána minél gyorsabban rajtkész lesz! Alig várom, most már muszáj végigcsinálni!
