Hát hölgyeim és uraim.. ismét egy kicsi, ám mégis hatalmas lépést sikerült tennünk Pipi úrfival. A napot egy kis fuvarozással kezdtük és miután kitettük az utasokat elindultunk a Budai "ruppótlan környékre" írni egyet. Mivel mindketten pestiek vagyunk, nem volt túl sok lövésünk arról, hogy merre is menjünk.. egy dolog volt amit tudtunk, hogy ha hegynek fölfelé megyünk, sok bajunk nem lehet. Szóval elsőre elindultunk és Pipi elkezdte nekem diktálni a métereket, az irányt, a sebesség-fokozatokat és a tereptárgyakat, hát bevallom férfiasan, azt sem tudtam, hogy mit hogy kéne írnom, és azt sem tudtam, hogy hol áll a fejem. A táv végén megfordultunk és felírtuk az egészet visszafelé is. Mentünk 2-3 kanyart hogy szokjuk a sisakot és az átbeszélőt és szerintem nem is okozott túl nagy meglepetést :). A napot már "Fatornyos kishazánkban" (dél-Pesten) zártuk és már erősen sötétedett. Belevetettük magunkat a Péterimajor rejtelmeibe és sajnos viszonylag erős forgalmat is kifogtunk. Az útvonal ez esetben teljesen jellemző volt ránk, ugyanis egy kocsmától egy kétes szerepű elágazásig tartott ahol a sötétben álló autók nyilvánvalóvá tették számunkra, hogy mi a szerepe annak a kis erdei bekötőnek^^. Mire végeztünk addigra sikerült mind a 2 itinert átszabnom és kijavítanom.. Remélem szegény Pipit nem idegeltem ki a hibáimmal :P :).
cheers
